A logaritmikus feszültségosztó 10 kΩ bemeneti impedanciájú. Ennek ellenőrzésére összeállítottam az alábbi mérőkört (8-14. ábra, oszto_meres_10k.tsc, Tina-TI szimulátor). A meghajtó generátor kimeneti impedanciájátt 10 kΩ-ra választottam, ezzel lényegében optimális illesztésről beszélhetünk. 1,1 V-os üresjárási feszültség beállítása után az osztó bemenetén - az optimális illesztésnek megfelelően az 1,1 V (Ug) felét, vagyis 550 mV-ot kell mérnünk (Ube). Egy-egy osztó bekapcsolásával 6 szimulációs ernyőképet kaptunk (1 dB, 2 dB, 4 dB, 8 dB, 16 dB, 32 dB csillapítás). Megfigyelhető, hogy 540,13 mV és 558,88 mV közötti értékek adódtak, ez pedig igazolja a kb. 10 kΩ-os bemeneti impedanciát (9,68 - 10,33 kΩ).

8-14. ábra

Természetesen ez a mérés nem életszerű, hiszen a hangtechnikában zömmel felülillesztést alkalmazunk (Rg << Rbe, oszto_meres_600.tsc). Az alkalmazott kimeneti impedancia (az osztót meghajtó forrás impedanciája) általában max. 100 Ω-os nagyságrendű. Alacsony forrásimpedanciát választva (600 Ω) az osztó bemeneti feszültségének ingadozása minimális, ahogy ez a 15-21. ábrán megfigyelhető.

15-21. ábra 

Az osztó kimeneti impedanciája kΩ-os nagyságrendű, ezért - a visszahatás elkerülése érdekében célszerű nagy bemeneti impedanciájú erősítőfokozatot választani (oszto_erosito.tsc). Ilyen lehet egy emitter-. vagy source-követő fokozat, vagy egy FET-bemenetű műveleti erősítős fokozat, illetve egy elektroncsöves fokozat.

22. ábra